Why is this post not in English?
Temetés a Szentélynél
A kalandozók eljuttatták a maradványokat a szentélyhez, ahol a papnők kevés ceremoniával eltemették azokat. Még egy kis vita után (természetesen jutalomról és gyógyításért fizetségről) az immáron felgyógyult csapat újból útnak indult a barlang fele.
Patkányok?!
Módszeresen haladtak előre, egyenként derítve fel a sötét kamrákat. Az első terem, amelyben nem csak természetes cseppkőalakzatokat és barlangi csúszómászókat találtak, egy rothadó faasztalt tartalmazott. Néhány lépés után azonban kellemetlen meglepetésben volt részük: kutya méretű óriás patkányok kúsztak elő a sötétből!
A meglepett kalandozók elszenvedtek néhány fájdalmas sebet, de sikerült elpusztítaniuk az éhes patkányokat. A tolvaj körbevizsgálta az asztalt, de semmit sem fedezett fel - ezért a barbár rácsapott a kalapácsával. Az asztal ripityára tört, és a lapja alá ragasztott ezüstpénzek repeszként röpültek szét, újból megsebezve a barbárt.
Az egyik folyosó rövid zsákutcának bizonyult, de végében három hordó álldogált. A lovag bátran feléjük indult, és be is indított egy csapdát. A falból elősüvítő nyílvessző azonban lepattant pikkelyvértjéről. A hordók nyálkás vízzel voltak tele. A tolvaj bevállalta, hogy belenyúljon - talált is egy ékköves bronz bross ékszert.
A másik irányba vastag guanórétegen kellet átvágniuk. A lovag pajzsával fedezve lépett be kiűzni a denevéreket, majd a csapat továbbnyomult. Szerencséjükre előtte bekötözték sebeiket, így senkit sem fenyegetett a fertőzés veszélye.
Hamarosan újra kézzel vájt alagutakban baktattak.
Elsőnek egy távoli üregbe hatoltak, mely messzire bűzlött a rothadó hús szagától. Óriáspatkányok éhes hada tört elő a sötétből, de a kalandozók ezúttal készen álltak.
Az üreg kis zsákutcával végződött, ahol rémes látvány fogadta a behatolókat. Kilenc óriáspatkány a farkuk végénél összenőtt! A Patkánykirály jelenlétében telepatikus üzenet ígérte gyors halálukat, ám a kalandozók rohamoztak - és győztek.
Az összenőtt patkányokat daganatos gubó láncolta össze. Azt szétvágva, rúnákkal telerótt kőre bukkantak. Sajnos senki sem értett Rúnamágiához, sem a nyelvet nem tudta elolvasni.
Élőholtak
A következő zsákutca valamikor börtön lehetett, és a rozsdás cellaajtók csupán rothadt szalmazsákokat és csontvázakat rejtettek. A kalandozók persze nem bírták ki egy közelebbi pillantás nélkül, és bele is botlottak egy csapdába, mely életre keltette a három volt foglyot. A csontvázakat sikerült nagyobb gond nélkül elintézni.
És emberek
Az utolsó forduló ismét csapdát állított a kalandozók elé, ám sikerrel észrevették a terem közepén húzódó zsineget, és a mögötte álcázott egyenetlenséget a padlóban. Mint minden jól felszerelt csapat, rendelkeztek egy hosszabb farúddal, és azzal rá is csaptak a zsinegre. Ez mindössze zajt keltett egy távolabbi teremben. A rúd azonban a zsineg mögött ásott veremcsapdát is felfedte.
A kalandozók bátran továbbindultak, és a következő teremben szemben is találták magukat négy jól felfegyverzett katonával, akik minden jel szerint békésen boroztak és kockáztak, amíg a behatolók zajt nem keltettek.
A csatát Armatio fénycsóvája nyitotta, mely elvakította és védekezésre kényszerítette a katonákat. Kihasználva előnyös helyzetüket, a kalandozók együtt maradtak, és lassan, egyenként lekaszabolták az ellenfeleiket. Shamil nem sokra jutott - mire a katonák hátába került volna, a csata véget ért. Athosian nyilai két ellenféllel is végeztek. A csata végére azonban Armatio és Biznard is több sebből vérzett. Mi több, a harci lázban őrjöngő barbárt nem lehetett leállítani - ellenfelek híján bajtársa ellen fordította kalapácsát, és leterítette a lovagot, mielőtt magához tért.
Az este itt zárult, ahogy a kalandozók bekötözték sebeiket, és számbavették jelentős zsákmányukat - a legyőzött katonák fegyverét és páncélzatát.
No comments:
Post a Comment