Why is this post not in English?
Előkészületek
Rövid szünet után újra az akció kellős közepébe ugorhattunk, ezúttal azonban csak hárman. Biznárd játékosa személyes okokból nem csatlakozhatott, ám mindenkit sürgetett az idő, úgyhogy a befejezés mellett döntöttünk. A barbár karakter pedig az én irányításom alá került.
A szél kamrája (folytatás)
Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A csapat földet ért tagjai az ajtók rögzítésével foglalkoztak, miközben az elementál széllel, fénnyel és ököllel támadott. Fentről semmilyen komoly varázslattal nem értem el, úgyhogy lelebegtem én is... és közben jól megszórtam villámmal.
Végül közös erővel legyűrtük, és átmehettünk a kivezető ajtón.
A víz kamrája
Természetesen nem sétálhattunk át gond nélkül: útunkat állta egy vízesés. Kitapogattuk az átvezető kőösvényt, és kötéllel biztosítva valahogy átmásztunk.
Világítás nélküli kerek teremben találtuk magunkat, bokáig érő vízben. Tűzbogarakat gyújtottam... és ezzel elő is csaltam a terem őrét.
A vízelementál azonnal akcióba lendült, és befagyasztotta a vizet a lábunk körül. A következő pár kör azzal telt, hogy a srácok kiszabadították a lábukat...
Az elementál pedig jégfal mögé bújt Athosian nyilai és Valéria villámai elől.
A lányok a feléjük indított jéglándzsák elől sem menekültek, inkább nem hagyták abba a tüzelést. Az elementál folytatta a harcot, amíg Biznárd el nem ért hozzá, és agyon nem verte.
A magma kamrája
A következő teremnek beszakadt az alja, és rálátást engedett egy lávafolyamra... meg a benne fürdőző következő szörnyre. A bátor Athosian legalábbis ezt kiáltotta vissza a párkányról.
Az akrobatikus tolvaj és fejvadász körbetáncolta az elementált, míg az lávalabdacsokat hajigált feléjük.
Athosian végül beszaladt egy járatba, és relatív biztonságból lövöldözött a lényre.
Shamil pedig egy másik kamrában keresett menedéket, mire Biznárd és Valéria lelebegtek. Természetesen megettek nehány lávagolyót, és Valériáról leégett a ruha.
Biznárd fedezte a menekülést...
... azzal, hogy pár jól célzott ütéssel agyonverte ezt az elementált is.
Kincs?
A folyosók végén összkomfortos, de elhagyatott lakosztály várta a kalandozókat. A szélső termek hálót, illemhelyet, konyhát és kamrát rejtettek. A középső terembe még nem mertünk bemenni. Előbb pihentünk, regenerálódtunk, meditáltunk és gyógyitalt főztünk.
Reggel frissen és üdén léptünk a középső terembe...
... de csak miután felállítottam a kockaszentélyeket, a szerencse kedvéért.
A teremben (ami valójában alkimista labor lehetett) valószínűtlenül élethű márványszobor fogadott, előtte oltár. Előbb kirámoltuk a labort, meg a belőle nyíló könyvtárat, megnyitottam az árnyékajtót az előtérből vissza a partra, majd megnéztük, hogy mi van az oltáron: négy elementál lény, amikkel alkut lehetett kötni... erre természetesen a kőszobor megelevenedett, és a régóta kővé vált varázsló első cselekedete a támadás volt. Bevetettünk mindent, és meg se tudott nyikkanni... inkább elteleportált.
Árulás?!
Nem meglepő módon a tengerészek csapdát állítottak nekünk a parton... de ők lepődtek meg, amikor kisétáltunk egy közeli sziklán megnyílt árnyékajtón. Már régóta készültem felhasználni valami asztrál/mentál varázslatot, de a közeli harci helyzet miatt mégiscsak tűzgejzír lett belőle. Persze az eredményt ez is meghozta.
Végkifejlet
A parton sikerült kivégeznünk a hajó tiszti karát, a legénység pedig elfogadta a vezetőségváltást. Teljes sebességgel távolodtunk a felrobbanni készülő szigettől, és a róla felröppenő hatalmas árnyéktól...
No comments:
Post a Comment