M.A.G.U.S. - Gro Ugronban veget er kalandunk

Why is this post not in English?

Bevezető

Nehéz éjszaka után ébredtünk, ismét az ork ketrecekben. Az összes emberi foglyot elterelték az orkok a bányába. A biztonság kedvéért meg is korbácsoltak párat az úton (közöttük Phempheuszt).

Bányászunk, bányászunk...

Természetesen különválasztottak az aknákban. Aegon egy kis lyukba került, egy emós nemesfiú mellé. Wilborin és Phempheusz együtt szabták a falat, néhány fogoly társaságában, egyetlen ork őrizete alatt.

Nem volt vesztenivaló. A varázslók kémje elég rossz bőrben volt már, úgyhogy akciózni kellett. Wilborin megrohamozta az orkot, csákánnyal a kezében. Phempheusz a varázslataira hagyatkozott. Az eredmény siralmasan előrelátható volt...

Phempheusznak azonban sikerült megfutamítania az orkot tűzvarázslattal, így volt ideje összeszedni Aegont az emós fiúval együtt, mire az ork erősítés megérkezett.

A csata rövid ideig tartott. Ne felejtsük el, hogy páncél nélkül, szedett-vedett fegyverekkel álltunk szemben harcra kész orkokkal. Mindegy, nagyon hamar kiütöttek.

Aegon eszméletlenséget színlelt, így figyelemmel követhette, ahogy az ork tábor közepén cölöphöz kötöznek minket. Az ork sámán rituálisan meggyilkolt előttünk 10-15 másik foglyot megfélemlítés céljából, majd nekünk is sorra elvágta a torkunkat.

Vége

... vagy mégsem?

Alternatív kalandvég

Eredetileg, ismét, ezúttal harmadszorra, a KM kimentett minket. A várból küldtek pár fickót, akik kiváltották az életünket, mert a varázslónak szüksége volt a szolgálatainkra. Visszakerültünk a várba, betegeskedtünk, felépültünk, ünnepeltünk, majd értetlenül figyeltük a fejleményeket.

Egy későbbi beszélgetés során azonban mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezt a kalandot szörnyen nagyon elszúrtuk az összes lehetséges pontban, és inkább a fenti, dicsőséges halállal záruló kalandvéget tekintjük véglegesnek.