M.A.G.U.S. kalandok - a Hat Varos teruleten (1)

Why is this post not in English?

Miután meguntuk az iskolapadot (és a dorbézolást, teszi hozzá a KM), ideje volt új kaland után nézni. Szerencsére nem kellett sokáig keresni. A múltkori megbízónk már jelezte, hogy felfogadna egy újabb küldetésre. Mi a legrosszabb dolog, ami történhet?

A varázsló a földrengés által megrongált torony restaurálására keresett kőművest. Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog. Neki ugyanis a környék legjobb és legelismertebb mestere kellett. Ez még mindig nem hangzik rosszul. Ám a kiszemelt mester egy távoli vidéken, a Hat Város területén dolgozott éppen, egy báró birtokán. Varázslóhoz méltón, itt következett a csavar. A báró ugyanis régen megsértette a varázslót, ezért kell most visszaadni a sérelmet, és elhalászni előle a kőművest. Természetesen a kőműves éppen a báró életművét és nevének fennmaradásának zálogát, egy hatalmas templomot építtet. Kalandra fel!

Az út

Erionból több hetes út vezetett célpontunkhoz. Igyekeztünk eseménytelenül, főút mentén utazni, ám nem kerülhettük el a minden utazóra leselkedő veszélyeket. Az egyik erdőben útonállók rohantak le. Újdonsült veszélyérzékemnek köszönhetően már jó előre kiszúrtam a rajtaütést, úgyhogy felkészülten vártuk a rohamot. A páncélt nem viselő, favágó fejszékkel felszerelt rablóknak nem volt sok esélye. Phempheusz lángkarddal, Aegon mérgezett tőrrel szedte le célpontját. Amikor pedig az egyik rohamozót széthasítottam az alabárddal, az egyetlen túlélőnek inába szállt a bátorsága, és megfutamodott. Mehettünk tovább, mint aki jól végezte dolgát.

Az érkezés

Hála egy utolsó pillanatban megragadott könyvtári látogatásnak, tudtuk, hogy mire számítsunk a Hat Város területén. Ennek ellenére meglepetten léptünk be időleges szállóhelyünk, egy helyi vendéglő ajtaján. Szerencsére azonnal sikerült két ismerősre szert tennünk.
Kezdetnek behízelegtük magunkat egy törpe szívébe, aki különleges sört vedelt korsószámra. Ez nem volt különösebben nehéz, csak meg kellett dicsérni a hozzáértését, a szakállát, a törpék általános építészeti tudományát, stb. Persze simán asztal alá ivott minket, úgyhogy meg is szálltunk éjszakára.
Reggel majd a kocsmáros bőre alá férkőztünk. Könnyű volt rájönni, hogy növényszakértő és alkímista, s ezen a témán Aegonnal volt mit megbeszéljenek. Orvoslással is foglalkozott; ezen a téren az én tudományom segítette ki helyben. Ezután már nem volt nehéz azt sem kiszedni belőle, hogy van ismeretsége a helyi alvilágban. Innen egyenes út vezetett célunk megvalósításához... vagy legalábbis az első lépéshez.

Az építkezés és a kőművesmester

A kocsmáros beszerzett nekünk néhány kőporos kőművesruhát, és lefizetett pár őrt. Addig meglestük az építkezést, és néhány ötlettel is jötünk, nem utolsósorban a kőműves megfenyegetésével, családjának elrablásával - bár minden tervet, ami a báró megölését kívánta, Wilborin elvből elutasított.
Minden előkészület helyben volt, úgyhogy indulhattunk felderítőútra. Indulás előtt még sikerült pár információt kiszedni a kocsmárosból; többek közt azt is, hogy a család-elrablásos ötletet már lenyúlták. A báró ugyanis pontosan ilyen körülmények között dolgoztatja a mestert. Eh, ez legalább ad egy új irányt a támadásra.
Egyelőre felkészültünk a legrosszabbra. Phempheusszal tőrt dugtunk csizmánk szárába, míg Aegon alaposabban felkészült. Nála dobótőrök rejtőztek méreggel megkenve, sőt, még egy kis adag különleges kábítómérget is összedobott, arra az esetre, ha a kőművest akarata ellenére kell elhozni. Lássuk hát, miből élünk.
Ebédszünetben becsorogtunk a munkára visszatérő építészekkel, és rövidesen sikerült is a mester közelébe férkőzni. Tudtára adtuk, hogy megbízónk hatalmában áll kiszabadítani és biztonságos helyre juttatni őt és családját, munkájáért cserébe. Külső jelekből ítélve sikerrel jártunk; ám a mester mégis elküldött, időt kérve gondolkodni. A nap hátralevő részében igyekeztünk beolvadni a munkások közé. Ez elég tűrhetően sikerült, sőt, még a törpével is találkoztunk a kovácsműhely körül, aki ezután meg volt győzve, hogy alkalmi munkások vagyunk.
Másnap reggel hasonló körülmények között kerültünk vissza az építkezésre. Örömmel vettük tudomásul, hogy meggyőztük a kőműves mestert; a dolog azonban nem ígérkezett egyszerűnek. Felvázolta nekünk a vár tervrajzát, ahol ő és családja van fogva tartva. Ez időt adott volna megfelelően eltervezni a dolgot, ha nem siettetett volna az alkalom. Aznap este kell ugyanis a bárónak beszámolót tartani az építkezésről, ami több őrt is elvon a várból és a foglyok közeléből. Egyeztettünk, amit lehetett, majd sietve kicsusszantunk az őrök között. Mindössze pár óránk volt előkészíteni bármilyen tervet, amit időközben kovácsolunk.

Következő alkalommal: a háromemberes mentőakció.