Why is this post not in English?
Előzmények
Az állandó kalandmesterünk többször említette, hogy milyen rég MAGUSozott utoljára kalandozóként. Úgy döntöttem, hogy kedvében járok egy kicsit, és KM-kedek egy kalandnyit. Eddig még csak DnD csoportokat igazgattam, úgyhogy kihívás és újdonság lesz bőven!
Bevezető
Miután a kalandozók bevasalták az előző akciójukért járó jutalmukat, a varázsló rájuk sózott egy segítségért esdeklő idős uraságot. Sürgős ügyről volt szó, másnap már indulni kellett.
Wilborint azonban leakasztotta egy futár. Családi birtoka veszélyben forog! A lovag azonnal útra kelt. A varázsló egy ott lézengő elfet küldött harmadiknak az útra.
Daramin
Mint tiszteletre méltó veterán játékos, a volt KM egy saját kaszttal állt elő. Az ifjú elfnek százegynéhány éve van elsajátítani a mozaikmágiat és a harcművészetet - két olyan szakmát, amelyek normális körülémények között teljes odaadást igényelnek. A mindkét irányba fejlesztett képességeknek az egyéb képzettségek hiánya a hátulütője.
Gordham báró átka
Néhány nap lovaglás után érkeztek meg Gordham báró birtokára. Az öreg várnagy semmit sem volt hajlandó előre elárulni, ám a kalandozók sikeresen megfőzték Janit, a fiatal mindenes szolgát, hogy elárulja a küldetés mibenlétét. A szolga szerint a bárói családot átok sújtja, ezt kell majd nekik feloldani.
A birtokra érés után - vidéki nemeshez mérten - gazdag lakoma fogadta a kalandozókat. A báró, egy tapasztalatlan fiatalember, szivélyesen fogadta vendégeit. Az igazi főnöknek azonban az öreg várnagy nézett ki. Együtt adták elő a báró családjának tragikus történetét: a férfi ágot sújtó átok a birtok átvevésekor lép életbe, és néhány év alatt legyengíti, majd megöli az éppen aktuális bárót. Az átok forrásaként egy boszorkánymestert jelöltek meg, akit a báró dédapja ölt meg ezelőtt hatvan évvel. Az egészben a legfurcsább egy cigányasszony proféciája volt, mely a jelek szerint pontosan a jelenlegi kalandozócsapatot jövendölte meg.
A kalandozók egyből gyanut fogtak - a profécia túl pontos volt. Azonnal több irányban is vizsgálódni kezdtek. Mágikus energiaforrások után kutattak - ám a bárót semmilyen hasonló dolog nem övezte. Körbeszimatoltak a birtokon, ám a szakácsnőtől csak annyit tudtak meg, hogy a birtok gyengén védett, nincsen sok katona. Végül nem láttak jobb megoldást, mint eltorlaszolni a háló ajtaját, majd nyugalomra térni.
Másnap reggel elvezették őket a régvolt boszorkánymester romos szentélyéhez. A történet szerint már több kalandozócsoportot is fogadtak már fel, de senki sem emlékezett arra, hogy mit csinált a romoknál.
Előzetes kutatás után - ami csupán vadállatok nyomait fedte fel - a kalandozók végül megközelítették a romot. A bejárat feltételezett helyén egy sima fal állt. Közeledtükre kőszáj alakult ki, és találós kérdéssel fogadta őket. Először nem találták ki a helyes választ, és azonnal feledésmágia lett úrrá rajtuk. Másodikra azonban megfeleltek a kérdésre, és a mágikus őr beengedte őket.
Rövid ereszkedő után egy romos, beomlott, növényekkel benőtt terembe értek, ahol farkasok vertek tanyát. A négytagú falka a kalandozókra rontott, és súlyosan megsebesítették Daramint, mielőtt tűz, villám és penge végzett velük.
Pár órás pihenő után a kalandozók nekiestek a legromosabb falnak, és fel is tártak egy lefele irányuló járatot. Egy megviselt ajtó mögött, egy nagyobb teremben, régmúlt csatatér helyszínére leltek. Az egymás hegyén-hátán tornyosuló hullák természetellenesen haladó bomlás jeleit mutatták. Rövid fürkészés után a csapat a terem végében tornyosuló kapu irányába vette az utat, ám egy óvatlan lépés mágikus csapdát hozott életre. Több holttest életre kelt, és elállták az utat.
A boszorkánymester azonnal átvette az irányítást három élőholt felett. A tűzvarázsló mágikus lángjai elborítottát az őt támadó zombikat. Az elf mesterien forgatott karddal pusztította ellenfeleit.
A terem egy pillanatra sötétbe borult, ahogy Aegon ráesett a kezében tartott fáklyára...
... de ennyi varázslóval ez nem okoztt sokáig gondot, és az élőholtak hamarosan mind elhullottak.
Nem utolsósorban az, amelyikkel Aegon levágatta a saját fejét.
Rövid kutatás a holttestek között némi pénzt és ékszert eredményezett.
A következő próbatétel a kapu kinyitása volt, ami nyers erővel nem sikerült - Phempheusz szinte gerincsérvet kapott. Ám pszi-erővel megsokszorozott fizikai erő mozgásra bírta a berozsdázott vasakat.
A kalandozók egy pókháló-lepte laboratóriumban találták magukat. Szemközt fakó trónon csontváz üldögélt, bordái között hosszúkard. A vizsgálatra induló Daramint egy lidérces látomás lepte meg. A valamikori boszorkánymester holta után is bosszút igért a nyugalmát zaklatóknak. Még be sem fejezte jól a meséjét, amikor a trón mögötti falat áttörve, egy hatalmas szörny rontott a terembe.
Mindenki bevetette az összes varázslatot, amit csak elő tudott csikarni. A szörny pengével, tüskével, csáppal és ollóval támadott. Piócaszerű szájával sikerült ráakaszkodnia Phempheusz fejére - a tűzvarázsló testét azonnal erős kínméreg járta át. Mindez hiába - néhány kör után, több sebből vérezve, hiányzó végtagokkal, a szörny összerogyott.
A laboratóriumot átkutatva, a kalandozók néhány titokzatos üvegcsére bukkantak - ám egy képzett varázsló számára a természetes anyagok kevés rejtélyt nyújtanak. (Természetesen meg kellett a meditáló Phempheusszal szagoltatni az erős afrodiziákumot a vörös üvegcséből. A mit sem sejtő tűzvarázsló egész este hadakozott ébredező szexualitásával.)
Az átok feloldása
A kalandozók mindent magukkal vittek - iratokat, üvegcséket, a szörny különös módon mágiataszító vérét, és visszatértek a báró udvarházába. Kétségbeesett kisérletezést folytattak reggelig. Az üvegcsék tartalma: afrodiziákum, sav, méreg - nem nyújtott megoldást. A szörny vére egyszerűen több faj mágiával összefűzött vérkeverékének bizonyult. A biztonság kedvéért - és jobb ötlet híján - a báró ünneplő ruhájának bélésébe több, ezen vért tartalmazó edényt varrattak.
Reggel aztán sor került az avatási szertartásra. Az unalmas beszéd és fogadalom végén a báró rituálisan bort ivott a családi kehelyből, majd tisztelete és hálája jeléül átnyújtotta a kalandozóknak. Phempheusznak és Daraminnak semmi nem tűnt fel, ám a szemfüles Aegon kiszúrta, hogy a kehely nehezebb, mint amilyen kéne legyen, és néhány helyen szürke fém látszik az aranyborítás alatt. Az átok nyitja tehát az ólomkehely, melyből a mindenkori Gordham báró reggel és este szertartásosan bort fogyaszt. Phempheusz azonnali szókitörését Daramin állította meg, majd az észbe kapott kalandozók diplomatikusan meggyőzték a bárót, hogy ne használja többet az edényt.
Az elégedett, és immáron boldog, báró még néhány napig vendégül látta a kalandozókat, majd saját zsebéhez mérten gazdagon megjutalmazva engedte őket útnak.
