M.A.G.U.S. - kincses sziget (1)

Why is this post not in English?

Bevezető

A melfordi kalandsorozat után végre átadhattam a KM-i posztot Armatio játékosának. Régóta vártam, hogy igazán bevethessem karakteremet, Valériát, a boszorkányt. Természetesen jól felkészültem, és a játékasztal környékét szinte beborította a sok összegzés, tartalomjegyzék és jegyzet. Megkaptam, hogy rendesen felkészültem női karaktert játszani.

Találkozás a kapitánnyal

A kalandozók kedvenc kocsmájuk előtt üldögéltek, amikor egy megfelelően skorbutos, retkes tengerész felajánlott nekik egy jó kis üzletet, amit a kapitányával kell megbeszélni. A retkes tengerészek általában nem megbízhatóak, úgyhogy ráküldtem Biznardot, hogy fogja le, és tudjam kivallatni, de a barbár túl lassan mozdult, és a fickó elmenekült.

Persze az üzlet az üzlet, és az adott időben elmentünk a megfelelő kocsmába. Nagy adag dühös tengerész között találtuk magunkat, akiket azonban pár ingyen sörrel kezes báránnyá szelidítettünk.

A kapitány nagy feneket kerítve mesélte el, hogyan keveredett pár emberével egy lakatlan szigeten egy barlang mélyére, ahol falba épített ajtót találtak, és szörnyeteg őrízte. Shamil és Athosian felváltva vallatta és alkudozott vele, majd amikor már nem jutottak előre, mágiával léptem közbe. Jövendőolvasás címén megérintettem a kapitány kezét, és pszi-emlékfelidézéssel pontosan megnéztem magamnak, milyen szörnyről van szó. Majd elbájoltam a gyanútlant, és újabb, jobb üzletet csikartam ki belőle a kincs felosztásáról.

Míg a többiek kipihenték fáradalmaikat, addig a szervezetünk könyvtárát bújtam. Hajnalban pedig hajóra szálltunk.

Hajókázás

A két hetes tengeri út sajnos nem volt sétahajókázás. A kapitány rendesen megdolgoztatott, a hajón senki sem henyélhetett. Biznard ereje, Shamil és Athosian ügyessége hasznára is vált a tengerészeknek... Valéria pedig sokat sikálta a fedélzetet, a tengerészek nagy örömére.

Mindezekután szerencsésen partot értünk, és rendesen felszerelkezve útnak indultunk. Az előkészületek között találta magát egy szerencsés (szerencsétlen?) matróz is, aki egy adag Sorvasztás után életereje egy részével ajándékozta meg Valériát.

Szinte kirándulás

Reggel partra szálltunk és elindultunk a sziget közepén álló hegyre fel vezető ösvényen.

Az első kellemetlenséget a sziget állatvilága okozta, amikor Biznard nem vette észre időben a mérgeskígyót. Szerencsére minden baját megoldotta egy kis pihenés és pálinka.

Még ki sem pihente magát jól, máris jött a következő akadály. Athosiannak köszönhetően észrevettük a hatalmas gyíkot, mielőtt kitört volna a bozótból.

Biznard nyugodtan állt a bestia elébe. Szerencséjére sikerült megtörjem a rohamot a gyík lábai előtt megnyitott szakadékkal, bár a szekérnyi szörnyeteg túl nagy volt ahhoz, hogy beessen.

Ez után a barbár és a fejvadász lefoglalta a szörnyet, és szépen lassan agyonverték. Szemvillanásnyi időre észrevettünk egy különös gyíklényt a fák között, de nem sikerült utolérjük, vagy nyomát leljük. Rövid pihenés után folytattuk utunkat.

Az út utolsó szakaszán sziklafalat másztunk. Valériának különös látomásban volt része - a sziklafal szemei előtt elevenedett meg, és támadott rá - és szinte leesett a látvány miatt, de Biznard gyors reflexei megmentették, csupán karcolások árán.

Ismét egy barlang

Már sötétedett, mire elértük a barlangot. Fáklyákkal felszerelkezve araszoltunk előre: a bent lapuló szörny nem lephetett meg. Annyit tudtunk róla, hogy vágófegyverrel csak új szájakat lehet nyitni gömb alakú testén, de nem tudtuk kipróbálni, mivel Biznard pár ütésből agyonverte.

Utójáték

Már csak az éjszakát kell eltölteni, és azután kinyitjuk az ajtót!