Why is this post not in English?
A varázslótorony
Előzmény
Karaktereink - szokás szerint - egy kocsmában dorbézoltak, amikor következő kalandjuk kezdetét vette. Itt talált rájuk új megbízójuk, egy titokzatos varázsló. Elmondása szerint a közeli toronyban valami baj keletkezett, amit ő most hamarjában nem tud megoldani, ezért - megfelelő jutalomért - hőseinket akarta felfogadni. Persze minden normális ember elküldte volna a pokolba, de mi nem azert lettünk kalandozók, hogy egy ilyen pompás alkalmat visszautasítsunk! Nagyon rövid leírása alapján a bejutáshoz teljesíteni kell egy feladatsort - ez kezdő varázslóknak volt kitalálva, nem kéne tul nagy gondot okozzon - majd kideríteni, mi is történt és milyen galibát kell megoldjunk.Szépen el is jutottunk a toronyhoz, majd átmentünk egy falon, es máris egy kör alakú szobában találtuk magunkat. Innen több ajtó is nyílott, különböző szimbólumokkal és feliratokkal megjelölve. Mire nem jó egy magasmágiában képzett lovag? Szerencsésen kisilabizálni, hogy az ajtók a magasmágia különböző területeit jelölik. Ezek lesznek tehát a próbák.
Ja, és csapatunk újabb taggal gazdagodott. Egy kalandvágyó pincérfiú csatlakozott hozzánk a kocsmában. Mint jó ivócimborák, azonnal befogadtuk - lesz majd, akit előre küldjünk, ha veszély leselkedik ránk.
Első próba - őselemi mágia
Beléptünk egy tetszőlegesen kiválasztott ajtón. A terem a "Galéria" feliratot viselte, és négy sarkában négy elemi lény lézengett - tűz, víz, lég és vízelementálok. Hosszas vizsgálódás és kísérletezés során rájöttünk, hogy melyik mire van hatással, és mit nem szeret. A tűzelementál például azonnal bemozdult az élő szövetre, a földelementál szétszaggatta a köpenyem, amikor meglegyeztem vele, a légelementál pedig teljesen elrozsdáztatta a pincérfiúnk összes fémfelszerelését - beleértve fegyvereit is.Ezzel a tudással felruházva különösebb gondok nélkül haladtunk át a próbákon. A tűzvarázsló kioltott egy hatalmas tűzfalat. Pszivel megemeltük a testhőmérsékletünket, hogy átgázoljunk egy jeges vízzel feltöltött folyosón (kivéve a pincérfiút, aki kötéllel mászott át a víz fölött). Felsőfokú matematikával kiszámoltuk, hogy a következő folyosó földtüskéi milyen időközökben csapnak ki. Fáklyával világítottunk magunknak egy teljesen sötét teremben, miközben egy ismeretlen lény - talán egy démon - kerülgetett a fény-arnyék határán.
Mindezek után, nagyon megelégedve magunkkal a próba sikeres megoldása után, beléptünk az utolsó ajtón - és a kör alakú teremben találtuk magunkat, ahol a próbánk ajtaja fölötti szimbólum enyhén világítani kezdett. Remek. Mindet meg kell oldjuk.
Szünet
Itt következett egy szinte 1 éves szünet (vagy volt az több is?) a játékban, majd néhány hete innen folytattuk. A pincérfiú azonban megelégelte a mókát. A játékos már nem tartózkodott a városban, úgyhogy hárman folytattuk a rejtély kivizsgálását.Második próba - nekromancia
Még éltek emlékeinkben az első próba fejtörői, úgyhogy olyan helyre mentünk, ahol harc is ígérkezett. Meg is kaptuk, csak nem úgy, ahogy azt reméltük.A nekromancia galériájában néhány élőhalott áldogállt, ki-ki saját rúnakörében. Aegon és Phempheusz leültek társasozni egy múmiával (teljesen jó ötletnek tűnik, nemdebár), míg én kicsit körbenéztem. Már az fura volt, hogy egy élőhalott varázsló felajánlotta, hogy megmenti az életem cserébe szabadságáért, és az egyre erősödő rosszullétem sem segített a dolgon. Pár perc múlva szerencsésen össze is rogytam, majd meg is mutatkozott az oka. A vérfarkas szellem ugyanis kiszabadult a sérült rúnaköréből, és belém szállt!
Társaim megpróbáltak lekötni és altatóméreggel elintézni, de az átalakulás hamar ment, és máris nyakunkon volt a harc. Vérfarkasként nagyon jól dobtam, a tűzvarázsló alig bírt feltartani. Ez alatt a boszorkánymester előbb az élőhalott segítségét kérte. Az kiszabadult, majd nekifogott mindannyiunkat sebző sötét varázslatainak. Még jobb. Ezután Aegon az ezüstkarddal próbálkozott, amely a vérfarkas rúnaköre mellett állt. Hátulról támadva, elég nagy sebet ejtett, hogy kiüssön. Teljesen eredményes volt tehát a kaland. Nekem szétment a páncélom, alig bírtam kötéllel valahogy összetoldozni. A vérfarkas szellem kiszabadult, bár a leírás szerint kell neki egy hónap, hogy megint valakit megszálljon. Az élőhalott varázsló pedig egyszerűen utat rombolt magának a toronyból.
No, de továbbmentünk a galériából, és szerencsésen megoldottunk pár feladatot. Lekaszaboltunk néhány zombit, egy másikat feldaraboltunk és a tagjait elhajigálva aktiváltunk egy súlyra érzékeny szerkezetet. Szóval csupa móka, és visszaértünk a kiinduló terembe.
Harmadik próba - szimpatikus mágia
Kalandunk valószínűleg legrosszabb döntése volt ez a terem. A galériából rájöttünk, hogy különböző tárgyakat össze lehet varázslattal kötni. Ha a gyertyát eloltod, a bot megrázza és kiüti a boszorkánymestert. Lássuk hát a próbákat.Első próba: egy félig bevert szeg, egy nyél és egy halom kalapácsfej. Próbáljuk hát a nyelet bedugni egy kalapácsfejbe. Az első megráz. A második megsüt. A harmadik megéget. No nem baj, ha csak ennyi, egy lovag ezt kibírja. A negyedik egy tüskével átlyukasztja a tenyerem. Az ötödik összeroncsolja az ujjaim. Ennyit a jobbkezemről. A következőt aztán sikerült eltalálni, és Phempheusz megoldotta a dolgot. Tovább.
Hosszú folyosó, benőve egy tüskés rengeteggel. A tűzvarázsló tűnődik, hogy mivel gyújtsa fel. Aegon kiütve. Hátha a páncél megvéd. Bemegyek. A növények megmozdulnak. Egy tüskés ág átcsap a karomon, bele az arcomba. Miliméterre a szememtől belém áll. A fájdalomtól elájulok. Phempheusz sikeresen kirángat, és kiveszi a tüskét. 1el nagyobb dobás, és oda a szemem. No de a maradék próba egyszerűbb volt, és sikeresen túljutottunk.
Ezek után már nagyon elegünk volt a próbákból, és megnéztük, hogy továbbmehetünk-e. Továbbmehetünk. Hajrá!
A varázslótorony rejtélye
Azt már előzőleg kisilabizáltuk, hogy a tornyot földrengés érte. E miatt szabadult ki például a vérfarkas, mert a rengés kárt tett a rúnakörében. Ahogy felfele haladtunk a toronyban, egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a rengés egy szándékos támadás része lehetett (ezt a szétégett hullákból következtettük ki, erősen fejlett detektívérzékkel). Hamarosan újabb meglepetés ért, amikor mi magunk is célpontok lettünk, az egyik emeleten ugyanis hatalmas tűzrobbanás fogadott. Ez volt az utolsó csepp, amit a kötéllel összetákolt páncélom megbírt. Minden felszerelésünk elégett, mi is megsérültünk. No, de nem baj, leülünk egy kicsit meditálni. Második tűzrobbanás. OK, nem üldögélünk többet.Végül, a varázslók egyik hálószobájában találtunk két alakot, akik egy adag rúnát néztek, kifejezéstelen arccal. Szerencsére Phempheuszt akaratereje megvédte a rúnák hatásától, és sikerült bemennie a szobába, majd letakarni az írást. Erre a két alak felugrott, és ránk támadott.
Kétségbeesett küzdelmet vívtunk. Én bal kézzel forgattam lovagkardom, kevés sikerrel. Természetesen rám is hatottak a rúnák, így áthatott az elemi félelem és a késztetés a gyilkolásra. Valószínűleg ezért harcoltak a másikok is. Legyengült állapotunkban már-már úgy nézett ki, odaveszünk. Szerencsére a hatás gyengült, és egy idő után mindannyian helyrejöttünk, véget vetve az értelmetlen harcnak.
Ezek után kivettük a két alakból, hogy a torony védelmi rendszerét módosította a támadó, ennek köszönhettük a robbanásokat, amely megölte a többi lakót, és kevés híján minket is. Együtt sikeresen behatoltunk a legfelső terembe, ahol hatástalanítottuk a rendszert. Küldetés teljesítve!
No comments:
Post a Comment